|
|
Sulyok Tamás, Magyarország köztársasági elnöke hosszú Facebook-bejegyzésben szólította nyugalomra az ország lakosságát. Az államfő kiemelte, hogy a választások közeledtével a közéleti feszültségek hagyományosan fokozódnak, de most az indulatok túlságosan elharapóztak, ezért érdemes lenne megállni és átgondolni a helyzetet.
Az elmúlt napokban, hetekben a politikai közbeszédben erőre kapott az agresszív hangvétel, és sajnos megjelent a fizikai erőszak is. Az utcán és – ami Magyarországon szokatlan – az Országgyűlésben is. A kampány java még bőven hátravan; okkal kérdezik az aggódók: mi jön még ezután? Ezek az aggodalmak, valamint a szomszédos országokban zajló fejlemények egyaránt arra intenek mindannyiunkat, hogy nézzünk magunkba
– írta Sulyok.
Az államfő arra is kitért, hogy bár mindenki másként látja a világot és más célokat követ, a demokrácia lényege éppen az eltérő vélemények ütköztetésében rejlik. „Nem mindegy azonban, hogy milyen módon és eszközökkel vívjuk meg ezeket a vitákat” – figyelmeztetett. Különösen fontosnak tartotta, hogy a közélet szereplői példát mutassanak, és ne járuljanak hozzá sem a verbális, sem a jogellenes fizikai agresszió elterjedéséhez.
„Amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten – tartja a népi bölcsesség. De ez valójában az erőszak spirálja” – fogalmazott Sulyok, hozzátéve, hogy még nem késő visszafordulni erről az útról. Az államfő szerint mindenkinek érdemes elgondolkodnia saját felelősségén a közbeszéd minőségével kapcsolatban.
A közösségi média szerepére is kitért, és rámutatott: azoknak is óriási felelőssége van, akik impulzívan, meggondolatlanul osztják meg véleményüket. „Ha a legfőbb közjogi méltóságot kocsmai stílusban lehet illetni, akkor hol húzódnak az erkölcsi határok a rendőrrel, a pedagógussal, a bolti eladóval vagy éppen a szomszéddal szemben?” – tette fel a kérdést. Az elnök szerint a virtuális térben elhangzó mondatok gyakran sokkal nagyobb kárt okoznak, mint azt a megszólalók gondolnák.
Sulyok Tamás üzenete világos: a közélet és a társadalom egészséges működése érdekében ideje lehiggadni és tisztelettel fordulni egymás felé.
Jövő tavasszal országgyűlési választás lesz Magyarországon.
Harminchat éves tapasztalat, hogy a parlamenti választások kampányára a felkészülést a versengő pártok már a választást megelőző évben megkezdik. Ez – úgy tűnik – most sincsen másként.
Az elmúlt napokban, hetekben a politikai közbeszédben erőre kapott az agresszív hangvétel, és sajnos megjelent a fizikai erőszak is. Az utcán és – ami Magyarországon szokatlan – az Országgyűlésben is.
A kampány java még bőven hátravan; okkal kérdezik az aggódók: mi jön még ezután? Ezek az aggodalmak, valamint a szomszédos országokban zajló fejlemények egyaránt arra intenek mindannyiunkat, hogy nézzünk magunkba.
Hiába teremtettek az elmúlt évtizedben a közösségi platformok a párbeszédet megbénító buborékot, egy helyen élünk, egy a hazánk. Miközben egy hazában élünk, különböző céljaink vannak, mást gondolunk a világ dolgairól; és éppen ezeknek az eltérő céloknak és gondolatoknak az ütköztetése a demokrácia lényege. Ám nagyon nem mindegy, hogy ezeket az ütközeteket milyen eszközökkel vívjuk meg, hogyan fejezzük ki a meggyőződésünket!
Tiszteljük-e a másikban az önálló ítéletalkotásra képes embert?
Tiszteljük-e az ellenvéleményen lévőben a közös hazánkat szerető honfitársunkat?
Tiszteljük-e az ember méltóságát?
Különösen nagy a felelősségük azoknak, akik közhatalmat gyakorolnak vagy a közhatalom gyakorlására jelentkeznek be, véleményt és közvéleményt formálnak, követőtáborral rendelkeznek. Ha ők megvonják a tiszteletet ellenfeleiktől, elvitatják a legminimálisabb jószándékot is az ellenvéleményen lévőktől, ha ők megengedhető eszköznek tartják akár a verbális, akár a jogellenes fizikai erőszakot, azzal nemcsak saját híveik számára szolgáltatnak mintát.
Aki az ellentábor politikusaival, a média munkatársaival és bárkivel szemben, akit ellenfélnek gondol, az elemi tiszteletet sem tanúsítja, aki fenyegetéssel, hergeléssel, szélsőséges demagógiával akar politikai tőkét kovácsolni, kattintást vadászni, az egyúttal – szándéka ellenére – a vele nem rokonszenvező közönség egyes tagjaiban saját magával és szimpatizánsaival szemben is felszítja az agressziót.
Amilyen az adjonisten, olyan lesz a fogadjisten. – tartja a népi bölcsesség. De ez valójában az erőszak spirálja.
Még nincs késő, most kellene megállni!
S még valamiről szólni kell. Az internet, a közösségi platformok hirtelen mindannyiunknak megadták a nyilvános véleményformálás lehetőségét. Ez azonban ugyancsak felelősséget is ró mindenkire.
Arra is, aki gondolkodás nélkül, egyetlen impulzustól vezérelve veti oda azokat a sok esetben minősíthetetlen, trágár szavakat a kommentfolyamban, amelyeket a való világban valószínűleg önmaga előtt is szégyellne. Ha a legfőbb közjogi méltóság, a köztársasági elnök kocsmai stílusban, ordenáré jelzőkkel illethető a közbeszédben, akkor hol húzódnak az erkölcsi megengedhetőség határai a rendőrrel, a polgármesterrel, az óvónővel, a bolti eladóval, a hatósági ügyintézővel, a füvet nyíró szomszéddal szemben?
Ugyanaz a szó, mondatfüzér, ami az offline világban olykor csak egy egyszerű fricska, a virtuális térben virtuális lincseléssé fajulhat.
A virtuális lincselés pedig könnyen nem csak lelki traumákhoz, de fizikai erőszakhoz is vezethet. Az elmúlt esztendő politikai merényletei – közel és távol – megmutatták ennek valós veszélyét.
Iratkozz fel és elküldjük neked a legnagyobb vitát kiváltó cikkeinket:
Feljelentés Gulyás Gergely ellen: újabb részletek, információkEzekre kerestek rá olvasóink a leggyakrabban, kattints valamelyik címkére!
Sulyok Tamás Magyar Péter Tisza Párt Politika Választások Kampány Köztársaság Magyarország Magyar kormány AgresszióHa hibát találtál, vagy megosztanád a véleményedet, kérjük, jelezd az alábbi e-mail címen: e-mail cím megjelenítése . Köszönjük az észrevételeidet!
