20-30 százalékkal olcsóbb az Aldinál és a Lidlnél – ez a Mere nevű orosz diszkontlánc ígérete Európa-szerte. A Szibériából indult cég korábban már Romániától Nagy-Britanniáig nyitott boltokat Európában, bár a terjeszkedés részben az orosz–ukrán háború, részben a cég saját stratégiája miatt nem mindenhol ment zökkenőmentesen. Most, hogy egy kiszivárgott levél alapján úgy néz ki, a Mere Magyarországon is megvetné a lábát, megnéztük, mi is az orosz diszkont ajánlata és hogy ment eddig az európai térhódítása.
Spártai diszkontálás
A Mere márkanéven működő hálózat a Torgservis nevű orosz vállalat tulajdona, ami a szibériai Krasznojarszkból indult 2009-ben. A cég egy befektető-testvérpár, a német származású orosz Szergej és Andrej Schneider tulajdona. Schneiderék kerülik a nyilvánosságot, interjúkat nem szoktak adni, az üzletépítést viszont komolyan gondolják. A cég Oroszországban (ahol nem Mere, hanem Svetofor, vagyis közlekedési lámpa néven fut) nagyjából háromezer boltot üzemeltet, amelyek leginkább kisebb orosz városokban találhatók Szibériában és azon kívül.
Az orosz piacon kívül többek között Kazahsztánban, Belaruszban és Kínában is vannak üzletei, pár éve pedig az EU-ban is elkezdett terjeszkedni, ahol eddig Lettországban, Litvániában és Romániában tudott jelentősebb hálózatot nyitni. De Nyugat-Európában is próbálkozott a cég: Németországban, Spanyolországban, Belgiumban és Nagy-Britanniában is nyitott üzleteket. Oroszországban, ahol a legtöbb bolt található, 2023 első felében 9,8 százalékos növekedéssel már 2 milliárd eurós árbevételt ért el.
A Mere a nyugati piacon egy nagyon határozott üzenettel igyekszik berúgni az ajtót: 20-30 százalékkal alacsonyabb árakat ígér, mint más diszkontláncok, például a Lidl vagy az Aldi. Hogy éri el mindezt?
A Mere spanyol leányvállalatának ügyvezetője a „spártai” és a „sallangmentes” kifejezésekkel írta le, hogy hogyan néznek ki a Mere boltjai: nincs semmi olyan, ami növelné a költségeket, se dekoráció, se polcok, semmi felesleg.
Sőt, a cégnek raktára sincs, a beszállítóknak rögtön a vásárlótérbe kell letenniük az árut, amivel pedig a bolt dolgozóinak létszámát is minimálisra vágja az orosz cég, amely ráadásul az olyan szolgáltatásokon is spórol, mint az ügyfélszolgálat. Mindez azt is jelenti, hogy a Mere boltjai – már amennyire az interneten fellelhető fotókon látni – inkább egy raktárra emlékeztetnek, semmint szupermarketre. Ezt bizonyos szinten a német diszkonthálózatoknál is megszokhattuk, de ők az évek során sokat finomodtak, szupermarketesedtek.
Érthető módon a szuperolcsó hálózat Oroszország szegényebb vidékein nagyon népszerű, de nyilván a nyugat-európai boltok is megtalálták a közönségüket.
Amikor a Mere 2019-ben megnyitotta első német áruházát Lipcsében, akkora sor állt a bolt előtt, hogy volt, aki be se jutott – sőt, olyan gyorsan elkapkodták az árut, hogy pár napra be kellett zárni a boltot.
A Deutsche Welle akkoriban beszélt több visszatérő vásárlóval, akik azt mondták, hogy nekik sokat számít, hogy iható kávét, konzerveket és felvágottakat olcsóbban lehet venni, mint az Aldiban. Sőt, volt olyan vásárló, aki egész nosztalgikusan úgy fogalmazott, hogy a Mere olyan, mint amilyen az Aldi volt régebben.
Háború és ellátási gondok
A Mere 2021-ben tervezett igazán nagy hódító hadjáratba kezdeni Nyugat-Európában, az akkori tervek szerint Belgiumban, Franciaországban, Spanyolországban és Nagy-Britanniában is több száz boltot nyitott volna pár éven belül. Ezek közül aztán pár bolt megnyitott, de nem volt zökkenőmentes a terjeszkedés. Az orosz–ukrán háború miatt pedig aztán végképp visszavonulót kellett fújnia a cégnek.
A brit piacon 300 boltot tervezett nyitni a Mere, ebből egy indult be a lanchesire-i Preston városában. A cég aztán 2022. március elején, kevesebb mint két héttel Ukrajna orosz inváziója után bejelentette, hogy a „politikai helyzet” megnehezíti, hogy Nagy-Britanniában működjön egy orosz hátterű hálózat, ezért kivonulnak a brit piacról. Az első francia Mere üzletet még meg sem nyitották az észak-francia Thionville nevű kisvárosban, amikor a polgármester azt mondta, hogy nem nyílhat a városban orosz bolt, miközben a városvezetés ukrán menekülteknek igyekszik segíteni.
A Mere viszont már a háború előtt is bajban volt a nyugati piacokon, nehezen ment át ugyanis a spártai üzleti modell.
Sok beszállítónak például nem tetszett, hogy nekik kellene betenniük a boltba az árut, a Mere pedig csak az eladott termékek után fizet, a boltban maradt termékeket pedig össze kell szedniük.
Éppen ezért a prestoni üzlet indulása után sok termék egyszerűen hiányzott a kínálatból, a vásárlók sokszor üres polcokat láttak. Utána azért javult a helyzet, egészen a háborúig, ami aztán végképp elbátortalanította a beszállítókat.
Nemcsak a brit és francia piacról kellett visszavonulót fújnia a láncnak, a spanyol piacon nyílt 8 üzletet is be kellett zárnia kevesebb mint egy évvel nyitás után, és a belga piacot is otthagyta a Mere. Belgiumba viszont azóta visszatért, két boltot is nyitott, ugyan nem Mere, hanem My Price márkanéven, de ugyanazzal a spártai üzletpolitikával.
A döcögős nyugat-európai boltnyitások után a Mere anyacége 2023-ban bejelentette, hogy kelet-európai terjeszkedésre fog fókuszálni a közeljövőben. Nyíltak is már Mere üzletek például a balti országokban és Romániában, de a visegrádi országok közül is ott vannak Lengyelországban, ebből a szempontból logikus, hogy Magyarországon is próbálkozzanak. A Haszon.hu-hoz eljutott, potenciális partnereknek címzett levél alapján a cég ambiciózus tervekkel indulna, három év alatt 200 üzletet szeretnének nyitni és 700 millió eurós forgalmat elérni, először Budapesten és az agglomerációban terjeszkedve.
Magyar piac: politikai nyomás és telítettség
Hogy mindez a magyar piacon mennyire reális, az már érdekesebb kérdés. Az elmúlt évek rekordinflációja és a szektorra irányuló pénzügyi, politikai nyomás megtette a hatását a kiskereskedelmi cégekre: a legutóbbi ismert adatok még 2022-ről szólnak, ekkor a láncok többségénél jócskán olvadt a profit, többen veszteségbe fordultak. A tavalyi kiskereskedelmi forgalmi és inflációs adatok ismeretében a 2023-as számok sem lesznek sokkal jobbak, és bár a gazdasági növekedés (vele a fogyasztási kedv) idén már visszatérőben van, a politikai oldalon nem enyhül a nyomás. A kormány egyelőre nem adta jelét annak, hogy a kiskereskedelmi különadót ki akarná vezetni, sőt, folyamatosan csatázik az osztrák tulajdonú Sparral.
A Mere érkezése olyan szempontból is furcsa helyzetet hoz, hogy a piaci szereplők azt szokták mondani, már így is „túl sokan vannak” Magyarországon: miközben kényelmesen 5-6 bolthálózat férne el egy ekkora piacon, most 9 nagy élelmiszer-kiskereskedő van.
Ha a Mere érkezésével ez a szám pár éven belül tízre bővül, akkor még inkább kiéleződik a helyzet, és közelebb kerülhet a pillanat, hogy egy-két cég bedobja a törülközőt.
Ebben az alaphelyzetben könnyen gondolhatnánk azt, hogy új belépőként a Merének lesz nehéz dolga egy eleve telített piacon. A magyar fizetések vásárlóereje és a fogyasztók ebből következő, fokozott árérzékenysége miatt azonban korántsem biztos, hogy ez így lesz: ha az orosz cégnek sikerül beszállítókat találnia és tényleg ráver árakban az elmúlt években a piacot letaroló diszkontokra, akkor nagyon is könnyen találhat magának vásárlókat, nehéz helyzetbe hozva néhány versenytársat. Kérdés, hogy a magyar kormány, amelynek 2010 óta kimondott célja az ágazatban a magyar részvétel erősítése, mit fog szólni ehhez, és változtat-e a jóindulatán az, hogy ezúttal nem nyugati, hanem keleti szereplő erősíti tovább a hazai kisker nemzetköziségét.
|
Magyarország 
